Önnön Mag-Magam..

Elemészt a csontjaimban

izzó fájdalom,

sötétlő gravitációs kútba

húzza vállamon

nyugvó ezernyi életem,

s emlékezem:

Minden önzetlen tettem

önzőségemben

lett erényem, így vállalom

súlyát, egómnak

más korokhoz tartozó

harcos múltját.

Kitörni készülnek arcaim,

megannyi sóhaj

omlik össze egy szóban

kimondatlanul is,

remeg-rezeg az örökség-

óhaj ajkamon,

meggondolatlan mosolyba

öntöm vágyaim,

s hallgatom nagy mindenség

zengő hangodat.

Célom transzcendentális,

- vágyakozás álom -

mert elismerem igazságom:

Nem létezem.

Mindenem nézőpont kérdése,

mert élvezem

káosz szülte megfoghatatlan

belső világom

céljaimnak tetsző rendemet

megteremtő

vércseppben feloldódó hiányom

természetedet:

Önnön Mag-Magam.