az Üresség maga,
rezgő végtelenség,
az örök szó Hangja.
Második a Megnyílás,
ha árad a lényed,
hol a Tudat szűnik
meg,
s marad az Élet.
Harmadik az Ottlét,
mindenben mit érint,
Életéned részeként,
látsz fát, nőt és
férfit.
Negyedik a halk
Csobaj,
kő hull le a Tóba,
Így záródik Ég és
Föld,
ép, kerek Egóba.
Ötödik az Álomseprő,
ki átlát a Képen,
s úgy érzi a
világot,
ahogy az van éppen.
Hatodik a Megértés,
az egyetemes Hajlam,
hogy a létnek arcát,
magamról formázzam.
Hetedik az Arc,
naptükörben nézed,
Kék csillagködben
megszülető fényed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése