2019. március 26., kedd

Athene Noctua - Kóborló Lelkek



Öreg erdő mélyén gyász ül, 
tisztásra forrt szenvedés, 
temető-zaj köré a csend
reszketeg font kerítés.

Talpam alatt reped-törik 
hantolatlan csonthalom, 
fogak között őrlő szavak
mormogását hallgatom. 


("Almafába véstem szívem, elfagyott a télen, 
rideg arcom már nem érzem, elhagyott az Isten. 
Hitem sűrű erdejében madár dala sem száll, 
kopár lomboknak kertjében Halál Angyal kószál. 

Felhők fölött - lángokból szőtt - szárnyát kitárta hétszer, 
villámként égen cikázott, dörgött pokol-igékkel. 
Mindenek suhintásával megnyitá az nagy ajtót, 
lelkembe vágott sebekből gurgulát felfakasztót: 

- Merre fussak, hova bújjak, Kedves Rózsám, mondd meg, 
hol találok menedéket, sírok alatt csonthegy. 
- Miért hagytál e világban, mondd, egyedül engemet, 
mért viseli sötét szellem arcodat és szemedet? 

Örök-éned csillag-ujja mutat reám lefelé, 
nem menekszem, elébb-utóbb, sorsom, érzem, utolér. 
Hátam mögött szörnyű setét, előttem a borzalom, 
meddig ellát vérző szívem, koponyák és csonthalom. 

Vörös égről tűzmadárként Száriel* most rám lehel. 
Húsom, lelkem porrá omlik, szelek fújják messze el. ") 


Alkony a hang, körbeölel, 
vérbe mártózik a Nap, 
szelet támaszt hideg sóhaj, 
verejtékem reám fagy. 

Felhők felett lángok égnek, 
fülemben az intelem, 
halálmadár** szárnya rebben, 
eliramlik énvelem



* A Halál Angyala, más néven Azrael.
**Kuvik, vagy latin nevén Athene Noctua. A népmondák szerint a halottak lelkét kísérik és segítik a másvilágra jutásban.

2019. március 22., péntek

Masca (Kintsugi versek)


Most, hogy a szavak végére értem, 
fejem lehajtva hallgatom 
a színeket. Talán ég mélyéről, 
vagy más világból, 
zakatol a vér -
suttog titkokat, híreket.  
Szemem lecsukom, már a föld is remeg. 
Ujjam alatt zúzott kövek, éhes fém illata.  
Füttyszóval távozik a lélek, elszendereg, 
- katatón szentmisét celebrál az éjszaka.  
Tépett húsra, - szívre - ken ijedt 
tekintet-imát a reggel, 
mozdony kormozta vég-csendéletet. 
Vöröslő sín, kifakulni rest-test, nyújtózó világ, 
- csepegtet hangokat - reccsent borda éneket. 
Felébredek, homlokomon ér remeg. Kapaszkodik
 - emlékszálakon - az álom. Tenyerembe gyűrt
 - az elme - margójára körmölt profán 
rajzokat éji ideálom. 




*Masca: Latin szó, jelentése: rémálom

Agyalapi-Irigy

Ébredezők fura panoptikumában tükör
telefonba révedt emberek metrókocsin 
vigasz-figura csendben morajló sínek 
összekulcsolt kezekre csukódó szemek 
áramszedők csikorgó elme rágta adat
tartalomsablonná egyszerűsítő lételem
alacsony töltöttség homlokokon a ránc 
hajléktalanbűz vicsorgás rosszallón köp 
savakba íródott kortárs álomgondolat 
szavakra pedig Jákin és Boáz oszlopai 
előtt minden emberi szó égbeérő fohász
már nem bírjuk az ammónia szagát sem 
rég volt háború kevélység-áléberségünk
így reggel csak Agyalapi-Irigy.

Schrödinger

Schrödinger verset írnék, 
benne zsákbamacska
a kontextus-halál
lenne, hol..
Egyszer volt, hol nem volt, 
pőre luxus az értelem
bőre alá bújt
érzelem.. 
Hullámpapír-függvényben
dobozzá váló realitás
rímekbe szed, 
Eltakar.. 
Kinyitott kérdésre választ
csak az adhat nekem, 
ha becsukom
szemem.. 
Sprőd inger-verset írok, 
benne zsákbamacska. 
A kontextus: Halál
vagy Élet
.

2019. március 21., csütörtök

Aeterne Caritas

Nem hitetlen vagyok, csupán karcsú bennem Isten,
- Omladék - hegyek tövében elhagyott, de az égbe
szánt imák torzsalkodó dombjain mosolyt őszülő
Apa és Anya és Gyermek vagyok, nem Szentlélek,
sudár glóriát sosem rajzolnak körém elmúló évek.

Templomomban nem Angyalt igéz oltárra a zsoltár,
tornyaimban nem könyörgőn zúgnak a harangok,
lepergő életem íves kupoláját csillagok borítják,
s hozzám bentről szólnak azok az égi hangok:
"In nomine Pater, Mater et Puer, Aeterne Caritas.. "*

*"Az Apa, Anya és Gyermek nevében, mindörökké (adakozó, törődő) Szeretet.. "

Ébredés..

Lassan összeomlik bennem minden, s odakint
univerzumok magjában az alvó hit megreped.
Elárvult lélek-sötétben figyelem figyelő csendemet.

Ujjam égi álmot simít, vakságom olvas mesét,
csillagködökben megbúvó titkok után kutat, már
nem hiheti álltató szavaknak mulandó ígéretét.

Lassan összeérik bennem minden, s odakint
fák törzsében alvó apró elmék burka megreped.
Figyelő szemek kísérik lélek-sötétben csendemet.

2019. március 13., szerda

pantApeva 1

Bújócska

fokán
czérnaszál
hiánya űr
körberajzolva


Szín-gularitás

Nézz
vissza
múltadra
pillantásod
szingularitás


Szűrt-realizmus

Kék
égre
felhő fest
esőcseppnyi
szürrealizmust


Oxidáció

Vas
Kereszt
Rozsdamart
Emlékezet
Testén az Ima


Skandináv rejtvény

Kár, 
Kár-kár, 
Kár-kár-kár, 
Kár-kár-kár-kár: 
Varjú-mondta Óda

-. . -- .- ... .- --.

Hallgatásfal
Üvegfényű
Elmosódó

Hazugságok
Karcolása
Torkomon

Hangszálaim
Selyemzsinór
Fojtogatja

Istenujja
Feltámadó
Hangomon:
                     Némaság