Imágó versek - Lipe

Lelked tavába cseppenő
tus vagy vér vagyok.

Egyik oldódni képtelen,
a másik elengedni.

Kavargó mintáink a mélyben
Rorschach-arcokká érnek.

Verssé formálódik
minden e világon.

Tenyeremben tövis,
sebekbe sót mos:
Hasonlatod.

Kiszáradt fák,
kiégett gyökerek,
poros, izzó aszfaltra
feszülő ego-kép keret az ég.
Sodródó felhő-írta szivárvány-
hártya árnya szike-pillanat,
hasadt formákkal öntözi
rezgő ablaküveg
ágadat,
Lipe*.

*Lipe: Régiesen pillangó, lepke.

Imágó versek - Kauzalitás

Tenyerem föld felett
simít zöldellő allegóriát
pár kavics lebegő bolygók
álmát sodorja kezem köré
apróból kibomló góliát
ágakká válnak a rügyek
napvirág szirmán harmat
türemkedő vászon-fény
illúziója rezgő húrokra
komponált világ-zenéje
nyikorgó teremtés gép
kattogó szava idő-rebbenés
fecske szárny villanásba
simúló előre elrendelt
végzetes hiba a világ
Kauzalitás.

...törlődnek emlékeid... 

Tenyerem föld felett
izzó öldöklő fényére
válasz-szublimált víz
szisszenő pillanat-jajj
formáz nesztelen ajkat
párából kioldott glóriát
csal ujjak végére a nyár
piros tűzvirágok nyílnak
kérdően kék szememben
a réten Metatron áll
s énekel.

...törlődnek emlékei... 

Tenyerem Föld felett
s alatt pihen ölemben
mint mélyről jövő szó.

...törlődnek emlékeim... 

Tenyere Föld felett
imbolygó metronóm
simít kéklő allegóriát
Holdnak emlékeit.