Negatív..

Megülnek a sarkokban a percek, 

lassan vánszorog az éj, 

barna sorok között táncol

a lepkeszárnyon billenő

kopott ihlet-erény.

Előttem szemfehérbe olvadt

papírlapnak bőre sápatag, 

kezdetét nem leli a sorsnak, 

a toll a kézben el-el bóbiskol, 

hitem felhígult, bágyatag. 

Hangod bennem, mint hívatlan 

vendég-negatív lóg gondolatnyi szálakon, 

sötétben szárad a lélek, 

sóhaj-vöröse fényt zeng, 

exponált emlék-álmokon. 

Ma verdeső galambokként 

csapódtak lelkem üvegablakának

drága szavaid, Te kint, én bent, 

bámultuk még egymást egy darabig... 

2014 eleje..