hideg borzongással
törik össze
a fény
elmerengő
madár hangokon
elmém
röpte-szavakkal
teli erdő.
Bús véredényem
kongása zúg
harangok nyelvére
simuló szólamot
rezonál a száj
odabent ragadó sóhaj
feszíti szét éji tüdőm.
- "Szegény a vágyódó értelem"-
Visszhang verődik
lélekzet falain
lepke
rebbenő
gyertyaláng
szisszen
elalszik
mindkettő
a csendben.
Sorsokat körmölő égi kéz
mártja
- újra meg újra -
tolla hegyét
belém
s véremmel ír
húsomba zárja magát
koponyámba költözik
- kortalan -
a vibráló
- ihlet -
őrület.
Vörös holdkorong
kél az éjben
úszik
egyre feljebb
égi tó
szikrázó
hangulat-tükrein.
Lelki szemérmem
szirmait ledobja
ezüst sarlóval
vág az értelem
- lobbja -
s lélegzi folyton
- ki és be -
illatát
a világ.
Elburjánzott
elme tép
reményt
s fejét felszegve
szótlan áll
így bámul odafent
- vibráló kontúrokkal -
suttogó csillagokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése