Aρτεμις

Horizont ívet lélegezz lelkembe Kozmosz,

zenitre függő tekintetben égő Napot.

"Apollón, kezedben ihlet, szívedben magány.. "

Szivárvány szemeid érintő tenyerem

holdamra fest írisz-színeket, benned parány

pupillává szűkülő érzéki szó vagyok,

vibrálom lényeged, égisz sóhajod,

vizekben tükröződő álmodat.

Fejed mellkasomra hajtod, s múzsád nevét

kimondva, feszülő íjra vont vesszőt old el kezem.
"Aρτεμις" sóhajodra rezdülök idegként,

nimfa húrokat penget lant-tekintetem:

"Csupasz mosolyodra vágyat, örök-talányt rajzol, 

csillagruhában sétál kertjeimben szép Uránia. "

Horizont ívet lélegzek lelkemből Kozmosz,

s zenitre függő tekintetemben égő Napot.