Most, hogy a szavak végére értem,
fejem lehajtva hallgatom
a színeket. Talán ég mélyéről,
vagy más világból,
- zakatol a vér -
suttog titkokat, híreket.
Szemem lecsukom, már a föld is remeg.
Ujjam alatt zúzott kövek, éhes fém illata.
Füttyszóval távozik a lélek, elszendereg,
- katatón - szentmisét celebrál az éjszaka.
Tépett húsra, - szívre - ken ijedt
tekintet-imát a reggel,
mozdony kormozta vég-csendéletet.
Vöröslő sín, kifakulni rest-test, nyújtózó világ,
- csepegtet hangokat - reccsent borda éneket.
Felébredek, homlokomon ér remeg. Kapaszkodik
- emlékszálakon - az álom. Tenyerembe gyűrt
- az elme - margójára körmölt profán
rajzokat éji ideálom.
*Masca: Latin szó, jelentése: rémálom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése