Ébredezők fura panoptikumában tükör
telefonba révedt emberek metrókocsin
vigasz-figura csendben morajló sínek
összekulcsolt kezekre csukódó szemek
áramszedők csikorgó elme rágta adat
tartalomsablonná egyszerűsítő lételem
alacsony töltöttség homlokokon a ránc
hajléktalanbűz vicsorgás rosszallón köp
savakba íródott kortárs álomgondolat
szavakra pedig Jákin és Boáz oszlopai
előtt minden emberi szó égbeérő fohász
már nem bírjuk az ammónia szagát sem
rég volt háború kevélység-áléberségünk
így reggel csak Agyalapi-Irigy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése