..egy csepp gödörbe
széket rakni,
csendből született Élménylepkéket
kinn az úton hagyni,
a lépkedő,
nemislétező,
tömegesen arra járó
és kelő gondolatok
alá,
hát az badarság..
felülni egy falra,
miközben rájössz
nem is arra vezet az
út,
hanem alant folyik a
mentén és tovább,
néha
megvilágosodással ér fel,
legalábbis jobb,
mintha lelked tükrébe
nézve törnének szét
téged dirib-darabokra..
olyankor sejted
véged..
pillanatokra..
no és amikor egy
kézen állva, fejtetőn,
nézed a naplementét
egy kiszáradtnak nem
nevezhető,
tónak sem nagyon,
inkább csak
fotorealisztikus látomásnak hihető
Tapasztalás fraktál
legtávolabbi fürtjében..
akkor rájössz
mennyire is végtelen a benned lévő,
szürettől vetésig
tartó terméketlennek hitt időszak..
és az életed..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése