Földízem..

Majd ha a tavaszi esők által felázott szántás
sáros rögjei között elül a szavam,
elültetem magam..
Akkor
felébredek lassan,
gyökeret eresztek, hajtás keresztet
állítok, szélből szőtt suttogást, semmi bántást.

Mikor a gépek jönnek és a borona borzolja
magvaknak égi sorsát, álmodom,
észre sem veszem..
Kifordít
Magmagamból ősi
teremtő erőm, régies Patmoszom,
levél, szár és gyökér, idő-Mandorla énekem.

Termékeny földben sarjad életünk erőssé,
s ha nem tűr kártevőt, gondolat
mérget, vegyszert,
minden
része életre kelhet,
a teremtés szájáról csepegő imát
újragondolva mondja el, még ez egyszer.

Nyelven földillat íze játszik a szavakkal,
kimondva hullnak és gördülnek széjjel,
ahogy lépkedek otthon a szántás szélén
mezítláb süppedve, s nyújtózva az égben.

2016.01.09.