Tenyerem föld felett
simít zöldellő allegóriát
pár kavics lebegő bolygók
álmát sodorja kezem köré
apróból kibomló góliát
ágakká válnak a rügyek
napvirág szirmán harmat
türemkedő vászon-fény
illúziója rezgő húrokra
komponált világ-zenéje
nyikorgó teremtés gép
kattogó szava idő-rebbenés
fecske szárny villanásba
simúló előre elrendelt
végzetes hiba a világ
Kauzalitás.
...törlődnek emlékeid...
Tenyerem föld felett
izzó öldöklő fényére
válasz-szublimált víz
szisszenő pillanat-jajj
formáz nesztelen ajkat
párából kioldott glóriát
csal ujjak végére a nyár
piros tűzvirágok nyílnak
kérdően kék szememben
a réten Metatron áll
s énekel.
...törlődnek emlékei...
Tenyerem Föld felett
s alatt pihen ölemben
mint mélyről jövő szó.
...törlődnek emlékeim...
Tenyere Föld felett
imbolygó metronóm
simít kéklő allegóriát
Holdnak emlékeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése