ha Írsz..
szavaidban a
komplementer
dekadens fajansz
villanások
harmonikus pöttybe
olvasztják a semmit
fogalmam nékem
sincs,
de értelmes e
halmaz,
vagy ha nem is,
remélem valamit
tartalmaz...
(némi mosoly
arcomon)
scrollok peregnek
ujjperceid alatt,
kilépő tendenciák
várnak a meredőre,
ahogy modern
verseket olvas,
fene nagy kőként vér
esik a pőre,
feszülő has falra, s
szakad be egy belőtt,
drogtól bűzlő,
kótyagos délelőtt,
vért köp s gondolja
modern e halál,
hozzáillő e
fájdalmasan korrekt ideál,
nincs célja, s a
vizor nem mutat keresztet,
s jajonghatsz, hogy
a korszellem
téged nem eresztett,
a posztmodernt
várhatod
de meglelni sosem
fogod balga
előbb-utóbb hidd el,
rád találok...
magadat felfalva...
Ha máshol nem is,
álmaidban látod,
hogy üvöltöd világba
vélt-valós hiányod,
aztán mégsem,
mert érezni sem
érzed
mit súgna süket
füledbe
sosem fájó részed..
(persze tévedhetek
is)
2004
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése