Haldokló szem rebben
s
pislog a
pillantásnyi zaj,
rekedt sóhajtás,
csend
esteledik a szűken
mért
szűz szavakra,
domborul
kedve, kopog,
halálbogár
páncélján a lélek
kopott,
rejtett szép színei
égnek,
mint a bőr alatt
vonagló
rostok között
elfeledett
rím-rém sikolyba
óramű
tikk-takk rejtelmét
fonó
kelme-elme
szövőgépek.
Talmi Deus ex
machina,
fehér párka-párna
sarkán
billenő tollpihe
puha álma
kérges kézre hajló
régi ágy,
elhaló háló-szépiád
árnya
szent teredbe oltott
ideád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése