Angelusok..

Csak a belső dal maradt,

vég nélkül áradó képek,

üres Én helyén lüktető

felkelő Napból ébredt

élek-villanás hangulat,

lobogó mosoly-áhítat,

remegő hangsúly-szél,

szakadó ég-felhő bőrt

simító elrejtett álmom.

Alatta szellemdombok,

völgyek hajlanak rám

kedvesen, de vádlón s

marcona, fals-margón

önhitt versus csattan,

pergőn fülembe súg

és kattan bennem a

Múlt-dobozra szerelt,

Félelem-zár hangulat.

Kulcsom szendergőn,

lágyan horpaszt most

lélegző takaróm mély,

odvas fa honában élő,

sosem értett emlékek,

hajlam-szilánkok alatt.

Csurig csorgatott idők

felejtés-opál égi fények

örvénylő alagútján át

léptékem - eszmélő, izzó

istenképem - megragadt

csetresznyi falánk vágy.

S bár Napfonat-hajamra

a dér, mint Égi jégben

edzett lélek-acél

fény csorog,

alatta régtelen csillagok,

dalolnak a mélyben,

parázs-szemű lények,

mesés angelusok.