Psyché

Takard el szemed, s aranyban

fürdetett áll és szép ajakvonal

vak világba szól, árad hangja,

téridőt sző körénk, éber hajnal

kontyában Csillagfüzér és Por.

Takard el szád és vakító

Napod süssön belénk mélyen,

szívzenét szerezzen, mély melódiát

dúdoljon homlokunk alatt kevélyen,

marcangold lelkünk abroszát.

Takard el tested, maradj vágy csak,

Csillagfényben Kirajzolódó,

testetlen ideád gyűrűbe fogott

ékkőként ragyog bennünk is ideát,

simulj belénk bátran égi torzó.

Takard el szellemed, hangunk ne halld,

süket füledre mi tapasztjuk kezünk,

testedet testünkkel takarjuk majd,

szemed csókkal borítva létezünk,

psychédbe oltjuk eredő ihletünk.

Takard el szememet, s ezüstbe

olvasztott áll és szép ajakvonal

fény világba szól, árad hangja,

végtelent sző köréd, örök nappalt,

hajamban ezüstöd és a kor…