Csended Változás

Szeretem a csendet, ha körbeleng és merengőn néz réz szín szemeivel

és nem próbálja belém törölni száját az erőszak oltára, melyben az égő

sercen és lobbot vet, majd kihuny wolfram lélekszála csendben, és él Ő

minden ki nem mondott pillanatban, mint szerelemre vágyó és remegő

kezek a testhajlatban, és puha szusszanással pihensz meg lelkemen,

álmodj bennem szép sorsokat nékem ismerős mégis Idegen csendem.

Most itt bóklászol közöttünk, nyújtanám a kezem, hogy érezd vagyunk

s Te lennél éjszakánk, extázisunk, dühöngésünk, élvezésünk és éjjelünk

és nappalunk.. mint oltvány hoznánk új rügyeink és nőnénk félig férfiként,

félig nőként ki fájdalomba és keservbe hajtott elátkozott magzatunk.

Sírnánk és boldogan siratnánk a magunk mögött hagyott fakó csendet.

Szeretem a csended, mert körbeleng és merengőn néz, Változás.