Hangkockák,
szól a húr,
ömlik azÚr
kéken versRe a bú
folyik édesKésen,
ajkadra keNődött szó
kúszik csendes
ármány,
ujjaid végén táncoló
láng,
matatva keresem,
érInt és
nem találod jó
lelked árván…
a Csókban…
kettészelt alMaként
nedveznek megsÉrtett
fEleid,
nyelve édes a
savanyún, érint
a tiszta ébredésű
pillanatban,
néztÉl meglepetten
rÁm
s ölelted míg lehet
almahéjam,
s hangkockáimat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése