Képeken tűnődtem,
kvantum szinteken,
asztrál-projekción,
túlélt betegségeken,
fájdalmakon, kacagáson,
elmúlt és eljövendő látomáson,
verseken, miket meg sem írtam,
ruhákon, melyeket már kihíztam,
érintésen, meghalt reményen,
csókokon, melyeket elloptam régen,
szárnyakon és a sosem múló fényről,
istenről, sok-sok belső képről...
tűnődtem csendesen...
Kint vártál rám, túl a téren,
túl az időn, az elmúlt múltban,
meg a meg sem történt jövőben,
s a zajló jelenben láttalak éppen...
én meg ugráltam, töltődni vágytam,
abban a reményben, hogy utolérlek,
s lényegedhez hozzáadhatom,
mi bennem rejlik, egyedi tartalom,
persze csak ha kéred,
ha kellek, mert te kellesz nagyon..
vagyis remélem így lesz,
ha megtalállak, gondolom..
Tűnődök a szerelemről,
múltról, jövőről,
pulzáló jelenről,
jósálmokról, pusztulásról,
felrepedt égről, világdúlásról,
az emberi lényről,
s a lényről ki vagyok,
arról, hogy ha te nem is,
én rád találhatok,
arról, miért is gondolok reád,
hisz nem ismerlek,
mégis tudom, érzem,
valahol ott vagy,
túl a képzelgésen...
másképp élni sem tudnék,
csak reménnyel teljesen,
nélküle a szobámban ülnék,
s tűnődnék csendesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése